A Szolnok városi pedagógusnapi ételmaradékkal etették meg – állítólag – másnap egy szintén pedagógusoknak tartott rendezvény résztvevőit informátorunk szerint. Az eset a Szolnoki Szakképzési Centrumnál történt. A jelenség szerinte arra hívja fel a figyelmet, hogyan bánnak a jövő nemzedékét oktató emberekkel egyes helyeken.
A történet egy olyan oktatási intézményben zajlott le, amihez történetesen több iskola is tartozik a megyében, amolyan központi szerepet tölt be. Ebben az intézményben, a Szolnoki Szakképzési Centrumban, a városi pedagógusnapot követően egy központi rendezvényt tartottak, amolyan összekovácsolás jelleggel. A tanerőknek ennek érdekében kötelezően elrendeltek egy tanítás nélküli napot.
Értesülésünk szerint azért volt ez számukra kellemetlen, mert olyan időpontban tartották, ami nem tanítási időn túl van. A félév legvégén ilyet tartani, amikor még bőven lehetett volna értékelni a tanulókat, nem volt túl szerencsés, jegyezte meg az illető. Ezzel egy napot elvettek azoktól a tanulóktól, akik javítani szerettek volna a jegyükön. Többek szerint a tanév lezárását követően is meg lehetett volna tartani ezt az eseményt.
A tanárok nagy része az év végi hajtásban nehezen tette túl magát a kötelező megjelenésen.
A résztvevőknek azonban még csak ezután következtek a meglepetések. Ugyanis nem sokkal a kezdést követően állítólag bemondták a hangosbemondóba, hogy “kedves kollégák, hamarosan érkezik a reggeli maradék”. Ekkor még sokan nem tudták, miről is van szó, de aztán kiderült, hogy az előző nap megtartott városi pedagógusnapon felszolgált svédasztalos étel maradékát kínálták állítólag a résztvevőknek tízórai gyanánt.
Hozzátették, hogy mivel másnapi ételről volt szó, mindenki a saját felelősségére fogyasszon! Előzőleg azonban mintavételt tartottak, mégpedig állítólag úgy, hogy belekóstoltak az ételekbe, és mivel senki sem lett rosszul, ezzel bevizsgáltnak minősült, és már széles körben fel lehetett szolgálni a maradékot.
Ezt a bejelentést nagy morgás fogadta.
Ezek után közös feladatként olyan rajz készítését kérték a résztvevőktől, ami a saját iskolájukra jellemző. Egy nagyobb körfelületet, kvázi egy egy órát annyi cikkelyre osztottak, ahány intézményből részt vettek az eseményen. Ez pont 12 részt adott ki. Mindenki a maga cikkelyfelületén alkothatott egy rajzot. Három-három tanár rajzolt, kezük alól kerültek ki a művek. A központ szerepét betöltő intézmény alkotói nem másról rajzoltak, mint a gazdasági igazgatójukról, vagyis a kancellárról, aki többek elmondása szerint többnek képzeli magát, mint aki valójában.
A rajzokon ezek után három portré szerepelt. Ketten közülük nemzeti nagyságok: Damjanich és Petőfi, hozzájuk társult ezúttal a kancellár…
A intézményt amúgy szakmailag nem ő vezeti, de információink szerint állítólag mindent maga igyekszik irányítani. Egy vélhetően autoriter vezetőről készült tehát alkotás a három tanár részéről, ami feltételezhetően melegen ajánlott elvárás volt velük szemben, vélhetően alátámasztva a személyikultusz-jelleget.
A reggeli ételmaradékról szóló történet után ez is alaposan felborzolta a kedélyeket.
De ez még nem volt minden.
Az összekovácsolódást szolgáló eseményen volt egy kötélhúzó verseny is.
Az esemény érdekességét még tovább fokozta, hogy az egyik iskola takarítókból, tanárokból és karbantartókból álló “legénysége” simán elhúzta a vendégként meghívott katonák csupa izom csapatát.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a központ bejelentette, hogy ők saját kötelüket akarják húzni. Ez azért érdekes, mert állítólag a kötélen a felezőt jelző szalag nem volt rögzítve és ezt a kötélhúzás közben történetünk főszereplője, a már említett kancellár állítólag megpróbálta maga felé húzni, hogy vélhetően így csaljon.
Volt egy csattanó is, ugyanis főhősünk ezek után bejelentette, hogy azért ragaszkodtak a saját kötélhez, mert a másik felét beszappanozták. És így nem is érti, hogyan kaphattak ki. Informátorunk szerint ez lehet, hogy poén volt, ám sokan egyáltalán nem vették annak.
Értesüléseink szerint már az is kész vicc volt, hogy az összekovácsolást szolgáló eseményt nem közös helyen tartották meg, lévén esett az eső, így aztán minden intézmény külön-külön teremben kapott helyet. ezzel a másik intézményben dolgozók megismerése teljesen értelmét vesztette.
A zúgolódás ezért is volt nagy. Elment egy nap az aktív tanításból úgy, hogy a rendezvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pedig ha már volt egy ilyen esemény, akkor informátorunk szerint ki lehetett volna használni kerekasztalbeszélgetésekkel, amiket az oktatás helyzetéről tartottak volna. Ezeken is megismerhették volna egymást a kollégák, illetve nézeteket is cserélhettek volna, ki hogyan gondolkodik a jelen helyzetről.
Állítólag többen úgy vélték, bármit lehetett volna csinálni, de minden a kancellárról szólt, aki viszont csak összevissza rohangált az eseményen, ő utasítgatott mindenkit, holott ez a szakmai vezető, a főigazgató feladata lett volna.
Sokan a jelenlevők közül felháborítónak tartották, hogyan nézik nullának a pedagógusokat olyan helyen, ahol egyébként ezerrel megy a marketing és az öndicséret. Úgy vélik, ez a nap nem a szakmaiságról, összekovácsolásról szólt, hanem arról, hogy állítólag a kancellár fontoskodva fitogtassa erejét.
A panaszokkal kapcsolatban írásban megkerestük az intézmény főigazgatóját, elvégre ő a szakmai vezető. Kalmár Andreát igyekeztünk megszólítani levelünkben.
Mint írtuk, értesüléseink szerint a minap úgynevezett csapatépítő foglalkozásra hívták össze a Szolnoki SZC-hez tartozó iskolák dolgozóit, tanárait a Sipos Orbán iskolába.
Ezen, állítólag az előző napi városi pedagógusnapi svédasztal maradékát szolgálták fel tízórai gyanánt, amit be is jelentettek, illetve azt is, hogy mindenki csak a saját felelősségére fogyassza el az ételt, mivel az másnapi.
Megkérdeztük, hogy igaz-e ez az információ?
Azt is megkérdeztük a főigazgatótól, hogy miért kellett ezt a rendezvényt tanítási időben megtartani, pont a tanév végi hajrában? Nem lehetett volna ezt tanítási időn kívül megrendezni?
Állítólag a rendezvényt Hicsó György kancellár szervezte. Miért neki kellett kellett ezt megtennie, hiszen ő nem szakmai vezető, arra ott van a főigazgató.
Rákérdeztünk a rajzra is.
A rendezvényen készült egy közös rajz, ami egy képzeletbeli órát ábrázol. Ezen a Szolnoki SZC-hez tartozó intézmények egy rájuk jellemző képet jelenítettek meg. Három portré látható rajta, egy Petőfit, egy Damjanichot ábrázolja. A központot Hicsó György kancellár “képviseli”. Hogyan értékeli ezt? Nem túlkapás, nem nevetséges ez? Mi lesz az alkotás sorsa?
Megérdeklődtük azt is, hogy szerinte milyen hozadékot hozott az esemény, amin állítólag csapatépítés címén alig történt valami, hiszen az esős idő miatt a résztvevők alig érintkeztek egymással, lévén külön-külön termekben tartózkodtak.
Érdeklődésünkre egyelőre nem érkezett válasz a főigazgató asszonytól.
Nyitóképünkön az említett rajz, rajta öt “óránál” a kancellár képmásával
